Iratkozz fel, van Rss is

rss is van!
Friss kommentek
freeblog

4. /1. Nyár és Ősz

2009-06-23   -   még nincsenek kommentek
Kategóriák: A Könyv
- írja Brida
Írország
1983. augusztus -1984. március
 
 
 
 
Nyár és Ősz

 
[Első fejezet -B.]
- Tanulni akarok a varázslatról - mondta a lány. A Mágus nézte őt. Kopott farmer, póló, a legkevésbé sem tették szükségessé hogy a látvány elbűvölő legyen, mégis az volt. 'Bizonyára kétszer annyi idős lehetek' - gondolta. És ennek dacára mégis azt érezte, már akkor tudta hogy rátalált a Lelki-társára.
- Bridának hívnak. -folytatta. - Bocsásd meg nekem hogy nem mutatkoztam be. Már régóta várom ezt a percet és feszülten gondoltam arra, amikor elkövetkezik.
- Miért akarsz tanulni a varázslásról? - kérdezte a Mágus.
- Magyarázatot keresek az élet számos kérdésére, ezért tanulni akarok az okkult erőkről, és arról, lehetséges-e visszautazni a múltba, és előre látni a jövőbe.
Nem ez volt az első eset hogy valaki azért jött el az erdőbe, hogy feltegye ezeket a kérdéseket. Volt idő, mikor a Tanító volt az aki ismerte, és tiszteletben tartotta a Hagyományt. Magához vett néhány tanítványt és hitte, megváltozik majd a világ, ha megváltoztatja az őt körülvevőket. De hibát követett el. És a Hagyomány Tanítói nem követhetnek el hibákat.
- Nem gondolod hogy túl fiatal vagy?
- Huszonegy éves vagyok - válaszolta Brida. -  Ha balettozni akarnék megtanulni, figyelembe kéne vennem, hogy talán már túl öreg vagyok.
A Mágus jelzett, hogy kövesse őt. Útra keltek csendben, keresztül az erdőn. 'Csodás látvány' Gondolta, miközben a horizont alá szökött nap sugarai gyorsan nyújtották és hosszabbították meg a fák által vetett árnyakat. 'De mégiscsak kétszer annyi idős vagyok'. Az hogy birtokában volt ennek az érzésnek, egyet jelentett azzal, hogy képes volt elviselni  a szenvedést. 
Brida bosszúsan sétált, haragudott amiért a férfi csendbe burkolózott, és amiért válaszra sem méltatta utolsó megjegyzését. Az erdő fenekén a nedves talajt a lombkoronák lehullott levelei fedték be. A lány is az árnyak mozgását figyelte, és ráeszmélt hogy az éjszaka gyorsan közeledik. Nemsokára sötét lesz, és egyikőjüknél sem volt lámpa. 
'Bízom benne' Gondolta magában. 'Ha tudom hogy képes megtanítani a varázslatra, akkor hinnem kell hogy keresztül vezet az erdőn'.
Tovább haladtak. Úgy tűnt a férfi céltalanul halad, keresztül egyik lejtőről a másikra mennek, irányt vált  még olyankor is, amikor semmiféle akadály nem állta útjukat. Egészen biztos hogy több mint egyszer értek körbe, ugyanaz mellet a hely mellet háromszor, talán négyszer is elhaladtak.
'Talán próbára tesz' Gondolta. Eltökélten próbált minden kihívás elébe állni, amin keresztül fog menni, míg célba nem érnek,  miközben magyarázatot próbált találni a történtekre -beleértve azt is hogy jó ideje körbe-körbe mentek- elhitetve magával azt, hogy ez az egész teljesen normális.
Nagyon hosszú utat tett meg még azelőtt, mielőtt csak remélni merte hogy a találkozásra sor kerül. Dublin 90 mérföld távolságra volt, a buszok amik a faluba mentek pedig kényelmetlenek voltak, és igencsak ritka időközönként jártak. Korán felkelt már, majd három órát utazott mire megérkezett. Kérdezgette az embereket a faluban hogy hol találhatná meg azt aki miatt jött, és elmagyarázta, hogy akit keres az egy igen furcsa és idegen ember. Végül valaki elmondta neki, az erdő melyik részén találhatja meg őt, azt a helyet ahol általában napközben lenni szokott, de elmondta azt is, hogy a férfi már próbált elcsábítani falubeli lányokat.
'Érdekes ember' Gondolta magában, miközben éppen felfelé másztak, és titokban reménykedett, hogy a nap ma késlekedik és kicsit hosszabb ideig marad fent az égen. Félt attól, hogy eltéveszti a lépést, és megcsúszik a nyirkos avaron.
Brida fellélegzett hogy a férfi végre megtörte a csendet. Nem elégedett meg az első válasszal, ugyanazt a kérdést tette fel mégegyszer.
 - Talán csak azért akarsz a varázslatról tanulni mert rejtélyes és titokzatos, vagy a választ akarod tudni amit a legtöbb emberi lény egyre inkább keres; hogy hogyan vehetné kezébe hátralevő életét, vagy talán azért hogy feltámaszthass egy romantikus történelmet. 
Brida nem válaszolt. Nem tudott mit felelni. Félt hogy olyan magyarázatot ad a Mágusnak, ami nyerné el tetszését, és ezek után azt kívánta bárcsak visszatérni a férfi előbbi néma hallgatása.
# # #

3. Rész Prológus

2009-03-29   -   2 komment
Kategóriák: A Könyv
- írja Brida
Már megszoktuk hogy egészen késő estig ülünk a Lourdes kávézóban. Zarándoklásaim, és a szent Út idején éppen Rómában voltam, mindazonáltal számos napot barangolással töltöttem, kutatva az Ajándékot. Ő volt Brida O'Fern, akire aztán rábíztam az Utam bizonyos szakaszait.
Egy ilyen késő éjszaka kérdeztem őt az emlékeiről, leginkább az érdekelt, amikor megérkezett abba a különös apátságba, ahol az ösvény csillag alakú csapást ölt, ahol csak a Pireneusok Bevatottjai járhatnak.
-Én sosem jártam ott. -válaszolta. Meglepődtem. De elvégre ő mégiscsak az Ajándék meglepetésszerű tulajdonságával rendelkezik. -Minden út Rómába vezet. -vetette közbe Brida e réges-régi mondást, majd tudtunkra adta az Ajándék mivoltát is: -Az én Utam Rómába Írországból vezet. -mondta.
Aztán későbbi találkozásunk során elmesélte saját Útkeresésének a történetét. Amikor befejezte, azt kérdeztem, mit szólna, ha egy nap mindezt leírnám. Először kölcsönösen megállapodtunk, de a következő alkalommal elképzelésünk a részéről akadályba ütközött. Azt kérte tőlem, változtassam meg a valódi nevét, mely csak bonyodalmakat okozna  neki. Az ok, amiért így döntött, hogy túl jól ismerte az embereket. Tudta mi lesz ha olvassák majd a könyvet, és azt is, hogy hogyan reagálnak majd.
-Még nincs elképzelésem! -mondtam neki- De hiszem hogy ezeket a problémákat lehetne orvosolni.
-Igazad van. -mondta. -De szerintem ez túl személyes történet, nem vagyok biztos benne hogy mások is elfogadják majd.
Ezt a kockázatot tehát mi közösen vállaltuk Bridával. A névtelen szöveget a Hagyomány írta, és az életből merít, a minden ember által ismert és választott szemléletből: épít vagy ültet. Az építők képesek éveken keresztül dolgozni, de egy nap mindennel végeznek majd. Körülhatárolt világukban mindig keresnek majd valamit, a saját maguk által létrehozott falak között. Elveszítik az életüket, és közben nincs senkijük, aki azt mondaná Állj.
De vannak akik ültetnek. Ők kiállják a vihart és az évszakok viszontagságait, és ritkán pihennek. De nem rombolnak és építenek, nem állják útját a természetnek. És amíg jellemzi őket a kertész kitartó figyelmessége, az életüket is élik, sőt úgy tekintenek rá, mint egy kalandor merész vállalkozására.
A kertészek mindig elfogadják egymást, mert tudják hogy a természet történelme itt nyugszik, hajtások milliói borítják be az egész Földet.
A szerző

1. Megjegyzés a Mottóhoz

2009-03-27   -   még nincsenek kommentek
Kategóriák: Értelmezések a Könyvhöz
- írja Brida
Az idézet a Károli Gáspár féle Biblia-fordításból való. Az angol (és ezáltal valószínű az angol Biblia-fordításban használt) 'silver coin' [itt: drakhma] jelentése ezüst érmék.

2. Értelmezés az Előszóhoz

2009-03-27   -   még nincsenek kommentek
Kategóriák: Értelmezések a Könyvhöz  Címkék: brida, coelho, mágus, paulo, zarándok
- írja Brida
Paulo Coelho 1977-ben Londonba költözött, vett egy írógépet, és dolgozni kezdett — meglehetősen mérsékelt sikerrel. 1979-ben találkozott egy régi barátjával, Christina Oiticicával, akit később feleségül vett, és akivel máig együtt élnek. A házaspár európai útja során több országot is bejárt. Németországban ellátogattak a dachaui koncentrációs táborba, ahol Paulo jelenést látott, melyben egy férfi szerepelt. Két hónappal később egy amszterdami kávézóban találkozott ezzel a férfival, akivel hosszan beszélgettek, eszmét cserélve tapasztalataikról és nézeteikről. A férfi, akinek kilétét Paulo máig titokban tartja, azt javasolta, hogy térjen meg a katolikus hithez. Ezután Paulo tanulmányozni kezdte a kereszténység szimbólumvilágát. A férfi arra is rávette, hogy járja végig a Santiago de Compostelába vezető, a középkor óta rendkívül fontos zarándokutat Franciaország és Spanyolország között.

1987-ben, egy évvel a zarándokutat követően Paulo megírta első könyvét, A zarándoklat (Egy mágus naplója) címmel. A könyvben a zarándokút alatti élményeit írja le, és azt a felfedezését, miszerint a hétköznapi ember életében is történnek csodák. Ezt a művét egy kis brazil kiadó jelentette meg, de — bár a sajtó alig foglalkozott vele — így is sikerkönyv lett.
[ forrás: http://www.coelho.hu/index.htm]

2. Rész Előszó

2009-03-27   -   még nincsenek kommentek
Kategóriák: A Könyv
- írja Brida

Az Egy mágus naplója (A zarándoklat - B.) című könyvemben felváltom a véletlenszerű emlékezés gyakorlatát. Helyette az észlelés, az érzékelés mindennapos, tudományos gyakorlatának segítségével írtam meg a könyvet. Noha kész a végeredmény, de az igazat megvallva ugyanazt a szigorú feddést kaptam a  Tanítómtól. "Lehet a módszered súlyos vagy könnyed, nem ez számít. Ami fontos, az a Hagyomány minden egyes darabjának a megőrzése." -mondta.

Szavai hallatán olyan rituális vonásokkal ruháztam fel Bridát, amelyek azonosak a századot végigkísérő Hold Hagyományával, a tradíció feltárása azonban élményt, és tapasztalatot igényel. Olyan rituális útmutatást, amely tele van veszéllyel, tanácstalansággal, hátráltató és segítő akadályokkal, amelyek hozzájárulnak a Spirituális Útkereséshez.
Paulo Coelho

1. Rész Mottó

2009-03-27   -   még nincsenek kommentek
Kategóriák: A Könyv  Címkék: biblia, brida, coelho, lukács
- írja Brida
"...ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt -é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek énvelem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!"
Lukács Evangéliuma 15:8-9